Sopronban az egyik legismertebb szőlőművesekre használta kifejezés a poncichter, németes írásmódjában Ponzichter. A szó eredeti jelentése a Bohnenzüchter, vagyis babtermelőből származik. A helyi borosgazdák ugyanis a szőlőkben a sorok között többek között babot termeltek és innen származik a név. Természetesen a bab mellett egyéb zöldségek, mint paradicsom, burgonya, káposzta is előfordult. Ezek a növények gazdaságosan egészítették ki a szőlőből származó jövedelmet. A poncichter szó írásos előfordulását ugyanakkor hiába keressük levéltári forrásokban, vagy korabeli napilapokban ilyet nem fogunk találni. Ez a kategória nem társadalmi vagy vagyoni alapú, hanem egy a szőlőművelést kiegészítő tevékenység alapján kategorizál. Ezeknek a kritériumoknak megfelelhetett az a személy is, akinek tulajdonában nem volt szőlőskert, csak bérelte és az is, aki komoly saját szőlő birtokokkal rendelkezett és a bortermelést főfoglalkozásként űzte. Ez a megnevezés az életformához kötődött, vagyis minden bortermeléssel foglalkozó gazdát könnyű volt poncichternek nevezni, hiszen babot is termeltek.

A poncichter szó az idők folyamán Sopron határain túl is megjelent, hiszen a filoxéra vész után a kőszegi borosgazdák, akik addig magukat Hauernek nevezték (nem összekeverendő a „soproni Hauerekkel”), először a borra, majd magukra is, az ott teljesen idegen poncichter kifejezést kezdték el használni. Mindebből persze az is következik, hogy a kifejezés már létezett és használatos volt a 19- 20. század fordulóján és a köznyelvben gyorsan terjedt. A soproni borosgazdák nagy része ma is büszkén vállalja poncichter őseit és fontosnak tartja a poncichter hagyományok ápolását is.

 A program során soproni szőlőművesek életmódján keresztül jellegzetes ételeiket mutatjuk be. A téma kötődési pontja a gyűjteményünkhöz, hogy múzeumunk nagy mennyiségben őriz fotókat a Férfi Gazdapolgár Dalegylet tagjairól. Az előadást ételkóstoló követi.