Forgács Péter (Budapest, 1950) független film- és médiaművész 1971-ben szobrász szakon kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ám onnan politikai okokból hamar eltávolították. 1978-tól 1993-ig a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, ahol Bódy Gábor experimentális filmművészeti munkássága elementáris erővel hatott rá. 1983-ban Bán Andrással közösen alapították meg a Privát Fotó és Film Kutatócsoportot, később Alapítványt és Archívumot. Korai kísérleti filmjei után (Látom, hogy nézek, 1978; Gyerek mozi, 1979; Aranykor, 1985) 1988-ban készítette el a Privát Magyarország című, mostanáig húsz darabra duzzadt sorozat első filmjét, a Bartos családot. A Privát Magyarország epizódjai az 1930-as, 40-es évek amatőr filmfelvételeinek újra összeillesztése során önálló vizuális nyelvet, új narratívát alakítanak ki. 1978 óta több, mint harminc filmet készített, köztük Az örvény (1996), osztálySORSjegy (1997), A dunai exodus (1998), Saját halál (2008), Méreg (2016) címűeket. A kilencvenes évek elejétől kezd videóinstallációkat alkotni (Magyar Videó Konyha Művészetben, 1991; Álominventárium, 1995; Pre-Pro-Seca-Tura, 1996; „Col Tempo”.A W. projekt, 2009, Velencei Biennálé, Magyar Pavilon; Pápainé és fiai, 2015; Politzer Saga, 2018–20). Munkái számos neves hazai és külföldi művészeti intézményben megtalálhatók, mint a budapesti Szépművészeti Múzeum, a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria; a Centre Pompidou videógyűjteménye és a berlini Akademie der Künste; a tengerentúlon pedig a The Getty Museum, Los Angeles, a New York-i MoMA. 1998-ban Balázs Béla-díjban, 2007-ben Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült. 2007-ben a holland Erasmus-díjjal tüntették ki, 2008-ban pedig a Saját halál (2008) című filmjével a Magyar Filmszemlén a kísérleti film fődíjában részesült.
A MűvészetMalom kiállítóterében megvalósuló kiállítás egyrészt új művészi irányokat és célokat mutat be, másrészt összegzi a művész munkásságának esszenciáját. A kiállítás és a tér elrendezése nem lineáris, a műcsoportokat nem időrendben követi végig a látogató. A nyolc különböző egységet magába ölelő térben az eltérő alkotói korszakok fotói, diaképei, videói és installációi egymásba fonódó szövetet alkotnak. A művész kaleidoszkópszerűen elénk táruló apró megfigyelései elmélyült szemlélődésre hívnak.