Az október 11-én először megrendezett „Tanárok éjszakáján” már 5 óra előtt izgatott tömeg verődött össze Szentendrén, a Skanzen Tegez utcai bejáratánál. A főként pedagógus közösségek alkotta csoportok kezükben az „üzenő füzettel” – kihasználva az alkonyi nap fényét - betájolták magukat a Palócföld házai között, hogy sötétedés után már könnyedén tudjanak házról-házra, családról-családra járni. Az együtt mozgás biztonságát szerencsére időben feladták, hiszen a paraszti életterekbe 10-20 fő nem fér be egyszerre úgy, hogy a családi légkört is megtapasztalhassa, így 5-6 fős csapatokat alkotva barangolták be a falut. A töklámpások jelző fényeinél barátságos otthonokra bukkantak, magyaros vendégszeretetet tapasztaltak.
A házakból kiszűrődő vidám hangok, az énekszó, a sopánkodás, a zsörtölődés keveredett a sültalma, a vereshagyma illatával. A petróleumlámpák, gyertyák imbolygó fényében biztonságot nyújtó közelségbe kerülhettek a fonóház lányaival, asszonyaival, a beteg gyermekét ápoló, aggódó anyukával, a summás családjával, vagy akár a 80-as évek pedagógus családjával, akik felvállalták egy fogyatékkal élő fiatal felkarolását is.
A falu „lakói” látogató közönségből olyan közösséggé formálták a pedagógusokat, amilyenre manapság is vágyunk: egymásra figyelő, probléma-érzékeny, segítőkész társasággá. A lámpáskészítés helyszínén, az Imolai istállóban a szalma-betlehem „árnyékában” lázasan ügyeskedett mindenki, hogy megalkothassa saját lámpását. Az időközben eleredő eső ellenére szinte minden résztvevő összegyűlt a Magtárban, a 20 órakor kezdődő „szülői értekezletre”.
Többek megfogalmazása szerint olyan katartikus élményben részesültek az est folyamán, hogy idő kellett a leülepítéséhez, így nehezen tudták közvetlenül utána szavakba önteni a felmerülő gondolatokat, érzéseket. A szereplő „családtagok” megszólalása azonban oldotta ezt a pozitív feszültséget, és a múltba nézve ugyan, de a jövőbe mutató vélemények fogalmazódtak meg, melyek arra ösztönöznek bennünket, hogy ne adjuk fel, és akár pedagógus közösségek számára, vagy nagyobb programok alkalmából, de megismételjük, tovább „építsük” a családlátogató tanösvényt.
A családlátogatók visszajelzései
„Csodálatos estét töltöttünk tegnap Szentendrén! Szinte megállt az idő, és mi egy "békebeli" szeretetben, odafigyelésben teli boldog időt töltöttünk Nálatok. Olyan volt, mintha tényleg ennek a csillagszemű skanzenes családnak a tagjaivá válhattunk volna. Annyira örültem, hogy sokat énekeltünk, hogy beszélgettünk, szívesen ültem volna egy-egy családnál hosszabb ideig is. Köszönöm ezt a szívet-lelket melengető élményt, további munkátokhoz sok sikert, és jó egészséget kívánok mindenkinek!” Szeretettel: Puska Kati (Biatorbágy)
„Nagyon sok szeretettel üdvözlünk és gondolunk Rád! Köszönjük a csodálatos élményt, amelyet a Tanárok éjszakája nyújtott nekünk. Fantasztikus élmény volt visszatérni az időben, és betekinteni a régi emberek életébe. Nagyon érdekes, szeretettel teli és felemelő érzés volt "lámpásnak" érezni magunkat, mely lehet, hogy néha a sok nehézség közepette csak kisebb lánggal, de jó tudni és érezni, hogy minden körülmények között világít. Köszönjük neked és az egész múzeumnak, hogy lehetővé tette ezt a programot számunkra!” Rásóné Sinkó Ilona és a diósdi pedagógusok
„Köszönöm a lehetőséget, és nagyon örülök ennek a lépésnek. Én 2003-ban az USA-ban vettem részt először ilyen projektben, ahol a helyszín és a szituáció kellett, hogy inspirálja a látogatót. Európában több helyen is, pl. Finnországban és Lengyelországban is, ahol szintén Skanzen fogadta be a kezdeményezést, és azóta is működik. Az külön csodálatos, hogy egy szakmát céloz meg, és fejleszt a múzeumpedagógia eszközeivel. Mert ez komoly fejlesztés lehetne a jövőben a tanárok számára! Ha gondolod, a tanulságait és a perspektívát - mert a fejlődést kell megcélozni - szóban átbeszélhetjük. Mint neveléstörténész, látok benne lehetőséget a végzős hallgatók számára is! Várva az újabb találkozást, köszönettel, tisztelettel:” R. Faragó Eszter habilitált egyetemi docens (ELTE – TOK)
„Senki sem próféta a maga hazájában.”
Valószínűleg a túlterheltség vagy a múzeumbeli jártasság miatt érdekes módon, a szentendreiek közül csak egyetlen pedagógus jött el, ő viszont a legnehezebben megkörnyékezhető, tinédzser korosztállyal foglalkozik a helyi szakközépiskolában. Véleményét az október 12-én, szombaton délután, a Kossuth rádióban elhangzó riportműsorban hallhattuk. Nem csupán a környék településeiről – Pomázról, Budakalászról, Pócsmegyerről-, hanem Biatorbágyról, Diósdról, Nézsáról, Váchartyánból, Vácról és Csepelről is érkeztek érdeklődők.
Az ő „lámpásuk fénye” már biztos, hogy sosem alszik ki.
Köszönet és gratuláció illeti mindazokat, akik a „Tanárok éjszakáját” megálmodták, és ezzel az új „fényfolttal” színesítették a Múzeumok Őszi Fesztiváljának palettáját!
A sikeres megvalósítást köszönöm azoknak a múzeumpedagógus kollégáknak és családjaiknak is, akik egyéniségükhöz hűen alakították problémafelvető „szerepeiket” a szobákban, konyhákban!
Külön dicséret illeti a Szentendrei Református Gimnázium három ifjú önkéntes diákját, akik az elméleti felkészítést követően könnyedén beilleszkedtek a rájuk szabott helyzetekbe, és ott felnőttként helytálltak!
Stáblista
Szilágyi Angelika, Cseri Veronika, Szigethy Miklósné, Somogyi Sándor, Kertész József, Papp Kornélia, Kretz Boldizsár, Bardócz Tódor András, Bardócz Tódor Enikő, Bardócz Tódor Rebeka, Nagy Mária, Vigyázó László, Vigyázó Péter, Papp Tibor, Onódi Ágnes, Huszka Zoltán, Köpeczi-Boócz Ákos - Szentendrei Református Gimnázium önkéntes diákja
Weszelics Balázs - Szentendrei Református Gimnázium önkéntes diákja
Nagy Botond - Szentendrei Református Gimnázium önkéntes diákja
Kramlik Márta, Pazonyi Lilla – lámpáskészítők
Molnár József – fogadó óra tanára
Kustánné Hegyi Füstös Ilona – ötletgazda(g) programszervező múzeumpedagógus
