A konferenciaprogram itt tölthető le
Összefoglaló a konferenciáról
Káldy Mária, a Múzeumok Oktatási és Képzési Központja igazgatója előadásában alapos történeti áttekintést adott a múzeumpedagógiai fejlődéséről. Elmondta, az 1970-es évek változásai során a közművelődésről szóló törvény megalkotásakor a múzeumok is közművelődési feladatokat kaptak, múzeumpedagógusok kezdtek dolgozni az intézményekben, korszerű oktatótermeket alakítottak ki, konferenciákat tartottak (pl. a történelem tanárok 1975-ös konferenciáját emelte ki), segédkönyvek, feladatlapok készültek, a muzeológusok órákat tartottak az iskolákban, a múzeumok tanár-továbbképzéseket indítottak, a honismereti mozgalom égisze alatt együttműködés volt az intézmények között. Az 1980-as években a gazdasági nehézségek miatt megszűnt többek között a Módszertani és Restaurátor központ, a múzeumpedagógiai törekvések háttérbe szorultak, a múzeumok inkább befele fordultak, a kutatásra és a megőrzésre került a hangsúly. Ezzel szemben a külföldi, főként Észak- és Nyugat-európai múzeumok sokoldalú felméréseket készítettek szerepük tisztázására, tudásközpontok alakultak ki a múzeumokban. Az 1990-es években ismét pozitív változások kezdődtek hazánkban, de számos múzeum különféle okokból nem tud megfelelni a korszerű követelményeknek. Alapvető feladata az intézményeknek megfogalmazni a küldetésüket, szemléleti változást kell elérni, hogy a múzeumpedagógia egyenrangú legyen a kutatással, a múzeumoknak képző intézménnyé kell válni. Káldy Mária felvázolta, milyen tárgyi és személyi feltételek szükségesek ahhoz, hogy ezt el lehessen érni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a múzeumpedagógusoknak ismerni kell tananyagot, meg kell találni a kapcsolódási pontokat, időben, elegendő információval kell az iskoláknak szolgálni, megkeresni más együttműködési lehetőségeket is (pl. kiadványok)
Nagy Attila Tamás, az OKM osztályvezetője Az Új Magyarország fejlesztési terv múzeumokat és iskolákat érintő részeit és pályázati lehetőségeit ismertette: a TÁMOP, a TIOP, a ROP és az ÚMVP mozaikjait (puzzle-jait), hangsúlyosan a múzeumok és iskolák kapcsolódási lehetőségeire tekintettel. Többször hangsúlyozta, hogy a TAMOP 3.1.2 pályázat célja a pedagógusok „érzékenyítése” a múzeumok használatára, a TAMOP 3.2.8 a) és b) komponensei pedig az egész életen át tartó tanulás, a múzeumpedagógia módszertani megalapozása, a megyei koordinátori hálózat fejlesztése eléréséhez, ill. az országos múzeumpedagógiai programok fejlesztéséhez ad majd pályázati támogatást. A TIOP 1.2.2 pedig az oktató múzeum és a virtuális kiállítások eszköz- és feltételrendszereinek megteremtéséhez nyújt majd segítséget. A programok, pályázatok elérhetők többek között a www.nfu.hu , a www.okmt.hu ill. a www.okm.gov.hu honlapokról is.
Turbók Arnold Bertalan, a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója – a konferencia során többször hivatkozott – előadásában a csökkenő normatíva és a gazdasági nehézségek mellett hangsúlyosan felhívta a figyelmet arra kutatási eredményekkel is alátámasztott tényre, hogy a gyerek fejlődését 80%-ban az dönti el, hogy milyen szakember kezébe kerül! A McKinsey jelentésre hivatkozva fontosnak tartotta, hogy megfelelő emberek váljanak tanárrá, őket eredményes oktatóvá képezzék és a lehető legjobb oktatást kapja minden gyermek.
A felsőoktatási felvételi rendszer átalakítása szerinte a tanító és tanárképzés felhígulását eredményezi. Véleménye szerint a múzeumok feladata, szerepe a nemzeti tudás, az örökség és a hagyomány átadása kell hogy legyen. Véleménye szerint a múzeum és az iskola közös pontja, hogy mindkettő konzerváló jellegű intézmény! A múzeumpedagógia és az oktatás kapcsolódási pontjai éppen a projektoktatásban lelhetők fel (pl. címertan). Menjen el az iskola a múzeumba, de a múzeum is jelenjen meg az iskolában pl. iskolai vándorkiállításokkal. A reformpedagógia (Montessori, John Dewey) „Közöm van hozzá!” attitűdjét lehet a tanulmányi kirándulások, kihelyezett múzeumi órák, ásatási helyszínek meglátogatások ill. tematikus kiállítások létrehozása révén erősíteni. Végzett egy kis – nem reprezentatív – felmérést is volt és mostani diákok múzeumi élményeiről, az eredmény lesújtó volt. Felvázolta a múzeumo(ok), iskolák és a pedagógiai intézet együttműködésének lehetőségeit: rész-tanmenet ajánlatok, múzeumi rendezvények ajánlása szakmai fejlesztő anyaggal (hova illeszthető a tananyagban), kihelyezett órák, foglalkozások, iskolai vándorkiállítások ill. konrét együttműködésre tett javaslatot. Egy „lábas(o)s”-projekten keresztül a projektmódszer lehetőségeit körvonalazta: egy egyszerű (múzeumi) tárgy révén a régészet, művelődéstörténet, fizika stb. területén komplex képzést kaphatnak a diákok. Javaslatokat tett egy ádventi szokásokkal foglalkozó projektre, ill. A város főtere – a Széchenyi tér projektre is. Turbók Arnold Bertalan előadásának a legfontosabb – és a későbbiekben is a legtöbbet emlegetett gondolata – az volt, hogy a múzeumoknak a „a nemzeti tudás átadásában”, a honismeret oktatásában lehet a legnagyobb szerepük, hiszen a múzeum az örökség, a hagyomány átadásának a helye.
Kriston Bordi Zsuzsanna OKM közoktatási és tankönyvszakértő, a Mozaik Kiadó szerkesztője szerkesztője A közoktatás aktualitásai: az Alaptantervtől az Új Tudásig c. előadásában több kérdést is felvetett: eljuthatnak-e az iskolák a múzeumokba; felkészültek-e a múzeumi szakemberek az egyéni foglalkoztatás, a kooperatív tanulási technikák stb. kérdésében; a múzeumpedagógusoknak vannak-e pedagógiai szakmódszertani ismeretei? Felvetette, hogy a tanítói – főként az írás-olvasás megtanítására irányuló – módszereknek nagyobb szerepet kell biztosítani. Ugyancsak problémaként mutatta be, hogy az Európai Uniós ajánlások közül a 8. kompetencia (Kulturális tudatosság és kifejezőkészség) a magyar közoktatás alapdokumentumában, a NAT-ban a kulcskompetenciák között „esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség” címen, kilencedikként szerepel. Ez az eltérés az eu-s pályázatoknál probléma lehet. Ugyancsak feszültséget okozhat, hogy a tanórai foglalkozások megszervezhetők a hagyományos (tanórai és tantermi) szervezési formáktól eltérő módon is, pl.: projekt-oktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás, könyvtári foglalkozás, művészeti előadáshoz vagy kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás, amennyiben biztosított a követelmények teljesítése, az előírt tananyag átadása, a tanítási órák ingyenessége. Ez utóbbi kettőt külön is kiemelte, felhívva arra a figyelmet, hogy a muzeológusok külső szakértőként is bevonhatók a tanulási-tanítási folyamatba.
Lőrinczy Anna, a Kazinczy Ferenc Gimnázium történelem tanára és Varga Attiláné, a Xántus János Múzeum közművelődési osztályvezetője beszámoltak egy szépen körvonalazott, most alakuló együttműködésről: Győr a történelemben – A történelem Győrben címmel múzeumpedagógiai tantervet készítenek 5. osztályos gimnáziumi tanulók számára a honismeret tantárgy keretében, a múzeum gyűjteményeinek felhasználásával.
Tillai Gábor történész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum múzeumpedagógusa, MOKK koordinátor előadásában francia példákat mutatott be „A helyi polgárok szolgálatában” címmel. Egy majd 10 évvel ezelőtti ösztöndíjas út tapasztalatait ismertette, amikor francia kisvárosok, Angouleme, Rennes, Tours kulturális örökségi értékeinek bemutatásáról, védelméről beszélt. Elmondta, a műemléképületek – a templomok is – az örökségvédelem kezelésében vannak, de fenntartásukban, működtetésükben közreműködnek az iparosok szervezetei is. Egy-egy projektet nem 1-2 órás látogatásra terveznek meg, hanem inkább az egyhetes programok a gyakoriak, amelyek során egy-egy korszakot, témát járnak körül, a kultúra minden területét – a főzési, étkezési kultúrától a képzőművészetig – feldolgozva. A programok nem ingyenesek az iskoláknak sem, de kiemelte, fontos szempont a projektek kidolgozásánál, hogy mire költik az intézmények polgárok adóját!
A múzeumi órák bemutatóját Fehér Györgyi, az esztergomi Duna Múzeum múzeumpedagógusa kezdte, aki a múzeum történetének rövid ismertetése után a múzeumi foglalkozásokról, a kiállításnak az igényekhez, a gyerekkorú látogatókhoz alkalmazkodó felépítéséről, a kiállítás jó ritmusáról beszélt. A vízügyi kiállítás azonban nemcsak a diákoknak, hanem kutatóknak, szakembereknek is tud különlegességekkel szolgálni (pl. különleges térképek). A vetített képek alapján is látható volt, ez a kiállítás bevonja, „cselekedteti” a látogatót, és így részesévé teszi a kiállításról való kép megalkotásának.
Pásztor Andrea, a pécsi Janus Pannonius Múzeum iskolatörténettel (is) foglalkozó történésze egy „bőrönd-projektet” mutatott be, az utazó múzeumot. A kiállítás ismertetését annak létrehozásával kezdte: hogyan vonta be az anyaggyűjtésbe az iskolákat, a pedagógusokat, mikor a szertárak titkait kutatta. Összegyűjtötte egy kiállításhoz a régi természetrajzi szemléltetőeszközöket, majd ebből egy vándorkiállítást készített, amelyet 2-2 hétre az érdeklődő iskolák „igényelhettek” a feladatlappal együtt. Érzékletessé vált a folyamat, hogy miként vált a kiállítás a tanárok szívügyévé, mikor képekkel azt is bemutatta, hogy néhány iskola már saját vitrint is felállított, illetve régi eszközök átlényegültek muzeális tárggyá.
Kuslics Katalin és Kenessei Károly, a Soproni Múzeum múzeumpedagógusai egy – már elavultnak tartott frontális – kihelyezett órát mutattak be. A soproni Gyermek és Ifjúsági Központ felkérésére az idén már harmadszor Mátyás királyhoz és a reneszánsz évhez kapcsolódva múzeumpedagógiai órát tartanak két napig folyamatosan, a kor viseletébe beöltözve. Külön kiemelték, hogy az órák a tananyaghoz kapcsolódnak, de külön figyelnek arra, hogy többet, mást mondjanak – pl. Mátyás királyról vagy Szent Erzsébetről - , mint ami a tankönyvekben is megtalálható.
Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Helytörténeti Múzeum igazgatója a múzeum és története ismertetése után a Kapuk a múltba kiállítás sajátos koncepciójáról beszélt: ez a kiállítás „ad a tudományosságnak”, hiszen műtárgymásolatok, gyepű-kapu- és vár makett mutatja be Vas megye múltját.
A visszajelzések alapján elmondható, a konferencia célja – legyen ez az alkalom egy együttműködés kezdete – megvalósult, igény lenne műhelybeszélgetés(ek)re, a sok-sok felvetett téma továbbgondolására.
