Vietnám a bolygó másik oldalán kellően távol van ahhoz, hogy első pillantásra vadregényesnek és idegennek tűnjön. Ám Kudász Gábor Arion fotóművész, aki két hónapon át barangolt a vietnámi nagyvárosok és kis falvak sűrűjében, belelátott az ott élők mindennapi küzdelmeibe, törekvéseibe, vágyaiba, és amit talált, több szempontból nagyon is ismerős. Az egyes generációk vágyainak összeférhetetlensége, a fiatalok elvágyódása és az idősebbek által megfogalmazott helyben maradás imperatívusza társadalmi léptékű feszültséget eredményez. Hasonlóan a kommunista rendszerbe ágyazódó piacgazdasági struktúra és a gyarmatias díszletek közé ékelődő felhőkarcolók különös elegyéhez. Kudász Gábor Arion művei nem csupán a tájakat és embereket, hanem a belső gyötrelmek és vágyak finom árnyalatait is megmutatják. Az általa alkalmazott digitális-analóg hibrid megoldások ugyanakkor az igazság és a látszat viszonyának aktuális problematikáját célozzák. A Vietnámban készült, tekintélyes mennyiségű anyagból a művész visszaemlékezései mentén kibontakozó feldolgozási folyamat egyik vezérfonalát mutatjuk be.
Kudász Gábor Arion számos szakmai elismeréssel, köztük Capa Nagydíjjal kitüntetett fotóművész. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma MOME) tanult fotográfiát, ugyanitt húsz éve tanít. Munkái nagyívű, alapvetően dokumentarista igénnyel építkező ciklusokba rendeződnek, amelyek megalkotása során megrendezett és fiktív kompozíciós elemek használatával is él.